Mutatjuk a leggyakoribb reumatológiai betegségeket, amivel 2022-ben találkozhatunk

 
Egy évekkel korábban készült kutatás szerint a magyar lakosságnak mintegy 33 százaléka szenved kisebb vagy nagyobb mértékben valamilyen mozgásszervi megbetegedéstől. 
Az ülőmunka és a mozgásszegény életmód általánossá válása miatt ez az eredmény a legoptimistább spekulációk szerint is meghaladná az 50 százalékot, ha egy ilyen kutatás készülne manapság a lakosság körében.
 
Ez egy rendkívül aggasztó adat, miközben sokkal nagyobb probléma, hogy rengetegen nem fordulnak orvoshoz a panaszaikkal, holott időben diagnosztizálva a legtöbb mozgásszervi betegség a megfelelő kezelésekkel kiválóan szinten tartható.
 
Ehhez azonban fontos, hogy mielőbb ellátogassunk egy reumatológiai szakrendelésre, ahol mielőbb feltérképezik az állapotunkat. Hogy 2022-ben melyek a leggyakoribb reumatológiai betegségek, amelyekkel orvoshoz fordulnak a betegek? Az alábbiakból kiderül!
 

Porckopás (arthrózis)

 

A porckopás mindig is vezető problémakör volt a reumatológiai betegségek között. A más néven arthrózisként ismert elváltozás a degeneratív ízületi betegségek gyűjtőfogalma, ami a test valamennyi pontján megjelenhet.

Általában a végtagok – különösen a lábak, a térd és a csípő –, valamint a gerinc kisízületeinek betegségéről van itt szó, aminek részeként a csontvéget beborító porcréteg kopásnak indul, és rengeteg kellemetlenséget, fájdalmat idéz elő.
 
A betegség rendkívül gyakori a lakosság körében, és bár elsődlegesen az 50-60 év feletti korosztályt érinti, azonban ennél sokkal előbb és sokkal később is kialakulhat. Főleg azonban az idősek betegsége, a háttérben pedig a porcok elöregedése áll.
 
Jellemző, hogy a porckopást kiválthatja valamilyen társbetegség (diabétesz, köszvény) vagy megelőző állapot, így balesetek, veleszületett fejlődési rendellenességek, de az elhízás vagy a túlzott fizikai igénybevétel is elősegíti a megjelenését.
 

A porckopás tünetei

 

 

A tünetek tekintetében a porckopás kortól és nemtől függetlenül közel ugyanolyan problémákat idéz elő, ezáltal nagyon jellegzetes ízületi fájdalmakat produkál, amihez jellemzően az érintett régió duzzanata és nyomásérzékenysége társul.

 
Jellemző tünete a porckopásnak, hogy a fájdalom leginkább mozgás során jelentkezik. Ezen felül sok esetben a reggeli első mozdulatok kellemetlenségét idézi csak elő a kopás, később azonban már egyáltalán nem, vagy csak enyhébb tüneteket produkál.
 
Teljesen általános a porckopás során az ízületek ropogása és pattogása, amit általában kisebb vagy nagyobb deformáció is kísér. Ebben az esetben jellemzően már az érintett testrész vagy végtag mozgásterjedelmének a szűkülésével is számolnia kell a betegnek.
 

A porckopás kezelése 

 
A legtöbb reumatológiai megbetegedéshez hasonlóan a porckopás sem gyógyítható-, csak szinten tartható kezelés, amihez a páciensnek időről-időre részt kell vennie a megfelelő kezeléseken, amelyek nemcsak lassíthatják, hanem akár meg is állíthatják az állapotromlást.
 
Kialakult porckopás esetén nagyon fontos az életmódváltás, különösen a túlterhelt ízületek terhelésének csökkentése, valamint alapos átmozgatása gyógytornával, esetleg valamilyen ízületkímélő mozgásformával, mint a kerékpározás vagy az úszás.
 
Természetesen alkalmazható gyógyszeres kezelés is. Ennek részeként az egyszerű fájdalomcsillapítóktól kezdve, a nem szteroid alapú gyulladáscsökkentőkig bezárólag minden ideális lehet, de léteznek specializált megoldások is.
 

Ma már kérhető például közvetlenül az ízületbe, vagy annak környezetében fecskendezhető szteroid-, illetve porcregeneráló injekció, sőt vannak szájon át szedhető készítmények, amelyek a porcok védelmét és ismételt felépítését szolgálják.

Léteznek súlyos esetek, amikor a porckopást műteni kell. Itt találhatunk egyszerűbb beavatkozásokat – például ízületi csapolást –, valamint olyan megelőző műtéteket, melyek segítenek megakadályozni a kopást, az ebből fakadó elváltozásokat, illetve fájdalmakat.
 
Gyakori eljárás az artoszkópia, amikor az ízületet tulajdonképpen kitisztítják, de súlyosabb esetekben a sérült ízületek eltávolítására, illetve protézisek beültetésére is szükség lehet, melyek tartós javulást eredményeznek a betegeknél.
 

Csontritkulás (oszteoporózis)

 
A gyakori reumatológiai betegségek közé sorolható a csontritkulás is. Erről az állapotról akkor beszélünk, ha a csontok tömege és mésztartalma csökkenésnek indul, így porózus, lyukacsos, üreges csontszerkezet jön létre, ami fokozza a törések kockázatát.
 
Bizonyos mértékig minden embernél normális a csontszövet állományának vesztése, ami átlagosan 25-30 éves korig gyarapodik, utána viszont csökkenés következik be. Problémáról akkor beszélünk, ha a csontvesztés mértéke meghaladja az évi 3-5 százalékos határt.
 
Ez akkor fordulhat elő, ha a csontépítő-, valamint a csontok lebontásáért felelős sejtek közti működési egyensúly felborul. Csak Magyarországon a lakosságnak legalább a 10 százalékát érinti kisebb-nagyobb mértékben, világszerte pedig százmilliók szenvedhetnek tőle.
 
Érdekesség, hogy a nők körében legalább négyszer nagyobb a csontritkulás kialakulásának kockázata, ami nemcsak a csonttörések valószínűségét növeli, hanem a gyógyulást is megnehezíti.
 

A csontritkulás tünetei

 
A csontritkulás kapcsán a legnagyobb probléma, hogy nem produkál olyan tüneteket, amelyek határozottan erre utalnának. Célzott vizsgálatok nélkül nem is lehet diagnosztizálni a betegséget, így gyakori, hogy a beteg már előrehaladott állapotban kerül reumatológiára.
 
Általánosságban a csontritkulásra utaló első tünet a sorozatos csonttörés, amikor kisebb erőhatásra is könnyűszerrel törnek a vastag csontok, és a gyógyulás gyakran hosszabb ideig tart, mint normál esetben.
 
Ez gyakran már kivizsgálásra ad okot, de ezen felül a csontritkulás különféle deformációkkal is együtt jár. Példának okáért csökkenhet a testmagasság, besüllyedhet a mellkas, görbülhet a gerinc, lelapulhatnak a csigolyák, amelyek kivétel nélkül erre a betegségre utaló jelek.
 
A legtöbb esetben a csontritkulás az öregedési folyamatokkal hozható párhuzamba. Különösen a menopauza, a hormonális változások vagy az ivarmirigyek eltávolítása képes jelentős mértékben felgyorsítani a folyamatokat.
 
Természetesen a csontritkulás akár betegségekhez is társulhat – egyfajta mellékhatásként. A legtöbb hormonális eredetű probléma – különösen az ösztrogén hiánya – elősegítheti a folyamatot, de fiatalabb korban a túlzott terhelés és a Turner-szindróma is állhat a háttérben.
 
Minden esetben növeli a kialakulás kockázatát a magas prolaktin szint, az anorexia nervosa és a petefészek eltávolítása, amelyek mellett számolni kell még az öröklött és az alkati tényezőkkel is, hiszen a sovány emberek csonttömege eleve sokkal kisebb.
 

A csontritkulás kezelése

 
A megfelelő kezeléshez elengedhetetlenül fontos a rendszeres szűrővizsgálat. Lényeges, hogy a betegséget visszafordítani nem lehet, ugyanakkor megfelelő kezeléssel a beteg állapotromlása lassítható, optimális esetben teljesen megállítható.
 
Valamennyi esetben szükség van a csontritkulás kezeléséhez gyógyszerekre. A kezelőorvos felírhat szelektív ösztrogén-receptor modulátorokat, valamint extra kalcitonint, de szükség lehet változókori hormonpótlásra is, ha bizonyítottan ez áll a probléma hátterében.
 
Nagyon jót tesz a csontritkulásnak a rendszeres fizikoterápia, különösen a mozgásterápiák, a masszázs és az elektromos kezelések, melyek nemcsak általánosságban javítják a beteg állapotát, hanem a fájdalom csillapításában egyaránt fontos szerepet játszanak.
 
Lényeges odafigyelni továbbá a csontritkulás esetén a megfelelő vitaminok és nyomelemek pótlására is. Különösen fontos az extra kalcium adagolása mellett a C-, D- és B6-vitamin rendszeres szedése, ezen felül pedig K-vitamin és folsav pótlása a csontanyagcsere miatt.
 
Kevesen tudják, de a foszfor is rendkívül fontos szerepet játszik a csontok egészségében. Amennyiben természetes formájában keveset fogyasztunk belőle, érdemes mesterséges táplálékkiegészítők útján pótolni a szükséges mennyiséget.
 

Fibromialgia

 
A fibromialgiát gyakran nevezik civilizációs betegségnek, aminek az oka nem más, minthogy az elváltozást leginkább a mozgásszegény életmód, az ülőmunka váltja ki. Részeként a nyak, a hát és a váll izmaiban kellemetlen és fájdalmas izomcsomók keletkeznek.
 
Noha nem egy kóros elváltozásról van szó, ugyanakkor jelentős fájdalmakat idézhet elő a betegnél, miközben rengeteg kísérőprobléma társulhat hozzá, hiszen a megfeszült izmok tartásproblémákat, gerincferdülést, deformációkat válthatnak ki.
 
Az egyik leggyakoribb reumatológiai betegség közé sorolható annak ellenére is, hogy a fibromialgia, mint betegség önmagában ritkán kerül diagnosztizálásra. A betegek hajlamosak elintézni egy szimpla nyakfájással vagy hátfájással, ami már nagyon korán jelentkezhet.
 
Nem ritka, hogy a betegség már huszonéves korban kínozza a pácienseket, aminek a hátterét leginkább az életmód határozza meg, de örökletesség és egyéb problémák is szerepet játszhatnak a kialakulásában.

 

A fibromialgia tünetei

 
A legtöbb esetben a fibromialgia teljesen általános tünetekkel jár, így kellemetlen fájdalom érzékelhető a nyak, a hát és a vállak környezetében, amelyek nem ritkán a karokba, a test bizonyos pontjaiba, akár a mellkasba is kisugározhatnak.
 
A betegség alaposan lerontja a beteg életkörülményeit, a folyamatos fájdalom mellett pedig sok esetben szabad kézzel is kitapinthatók a fájdalmas izomcsomók, vagy az erőteljesen megfeszült, megkeményedett izomszövetek.
 
Konkrétan a fibromialgia nem összekeverendő az átmeneti tartásproblémákból vagy az egyszerűen rossz fekhelyből fakadó hát- és nyakfájdalommal, a tünetek sajátossága ugyanis a csillapíthatatlanság, amikor hetekig, sőt hónapokig megmaradnak és kínozzák a pácienst.
 
A legtöbbször a rossz testtartás, a nem megfelelő fekvőhely, az ülőmunka, a mozgás hiánya, a sok stressz, az állandó feszültség és fáradtság állnak a háttérben, de a hát és a nyak kopásos elváltozásai egyaránt előidézhetik.
 

A fibromialgia kezelése

 
Amennyiben diagnosztizált fibromialgiáról van szó, az egyik legfontosabb, amit a páciens tehet, az nem más, mint az életmódváltás. A nyugodtabb, stresszmentes élet, a gyakori mozgás, a megfelelő táplálkozás hosszabb távon megoldást jelenthet a betegség ellen.
 
Ezen felül a fizikoterápia mindig óriási segítség. Különösen hatásos a rendszeres gyógymasszázs alkalmazása, az úszás, a gyógytorna, de a megfigyelések szerint az olyan relaxációs nyújtó mozgásformák is jó eredményt hozhatnak, mint például a jóga.
 
Sajnos a fájdalmas izomcsomók nem szüntethetők meg egyik napról a másikra, így a kezelés időtartama akár hetekig, hónapokig is elhúzódhat, ugyanakkor a fenti módszerekkel gyógyszerek nélkül is javítható, gyógyítható a beteg.
 
Természetesen izomlazító és fájdalomcsillapító kenőcsök használhatóak a kezelés során, amennyiben azonban a páciens elkötelezett a fizikoterápiás módszerek és az életmódváltás mellett, akkor ezek egy-két héten belül elhagyhatók lesznek.
 

Spondilózis

 
A spondilózis vagy más néven csigolyameszesedés szintén az egyik leggyakoribb reumatológiai probléma, amivel a betegek szakorvoshoz fordulnak. 
 
A csigolyák között elhelyezkedő ízületek kopásos eredetű elváltozásainak gyűjtőfogalmáról van szó, ami az egész gerincet érintheti, deréktáji kialakulása esetén pedig külön névvel illetik az orvosok: ez az úgynevezett lumbágó.
 
Fontos kiemelni, hogy a spondilózis részben természetes, az öregedéssel járó folyamat, kóros elváltozásról akkor beszélünk, ha a meszesedés idejekorán alakul ki és nagyon súlyos tüneteket produkál, ami a fájdalomtól kezdve a mozgáskorlátozottságig terjedhet.
 
Gyakoriságát jól mutatja, hogy a statisztikák szerint az 50 év feletti lakosságnak mintegy 70 százalékánál kimutatható, gyakran azonban nem is okoz jelentős panaszokat, a röntgenfelvételen viszont határozottan kimutatható.
 
A spondilózist az öregedés mellett kiválthatják genetikai tényezők, de a nem megfelelő életmód is. Valamennyi mozgásszervi megbetegedéshez hasonlóan a mozgásszegény életmód és az ülőmunka elősegíti a csigolyák meszesedését.
 

A spondilózis tünetei

 
A betegségnek kezdetben nincsenek látványos tünetei. Különféle képalkotó módszerekkel azonban láthatóvá válnak a meszesedési folyamatok, amelyek sokszor rontják a csigolyák mozgékonyságát, sőt a csontkinövések is nagyon gyakorivá válnak miatta.
 
Ezek a csontosodások jellemzően a kisízületek peremein jelennek meg, azonban a legtöbbször nem okoznak panaszokat, ami minden esetben páciensfüggő. Vannak ugyanis olyan betegek, akiknél már a legkisebb kinövések óriási fájdalmakat idéznek elő.
 
Különösen nagy kellemetlenséggel jár a nyaki és deréktáji spondilózis. Ezeken a területeken általában mindig izomgyengeséggel, érzészavarral és fájdalommal jár együtt a meszesedés. Jellemző a sugárzó, végtagokba nyilalló fájdalom!
 
Érdekes megfigyelés, hogy a betegségtől szenvedők körében akár ötször nagyobb valószínűséggel fordulnak elő mentális problémák, különösen depresszió, aminek a pontos okát még nem sikerült felismernie a tudománynak.
 

A spondilózis kezelése

 
A legtöbb reumatológiai betegséghez hasonlóan a spondilózis sem gyógyítható, ugyanakkor rendszeres kezeléssel kiválóan szinten tartható, hogy a beteg állapota ne romoljon tovább.
 
Fontos a megelőzés, ugyanakkor a súlyosabb esetekben gyógyszerekre is szüksége lehet a páciensnek, mégpedig a fájdalomcsillapítás és az izomlazítás érdekében. Műtéti beavatkozás csak gerincsérv kialakulása mellett javasolt, egyéb esetben nagyon kockázatos.
 
A kezelés egyik legfontosabb eleme a folyamatos szakorvosi kontroll mellett a fizikoterápia és az életmódváltás. Utóbbi kapcsán lényeges elsajátítani a helyes testtartást, gondoskodni gerinckímélő fekhelyről, valamint rendszeres ízületkímélő testmozgásról egyaránt.
 
A célzott fizikoterápia kapcsán a gyógytorna az egyik legjobb megoldás, csökkenti a fájdalmat és javítja a beteg mozgékonyságát, de nagyon hatásos az úgynevezett súlyfürdő kezelés is, ami segít a gerinc regenerálódásban, a rossz tartás okozta hatások csökkentésében.
 
Hangsúlyozandó még egyszer, hogy a képalkotó eljárásokkal kimutatható spondilózist nem szükséges operálni még előrehaladott állapotban sem, a megfelelő kezelések mellett a betegek állapota gyorsan javuló tendenciát mutat a tünetek enyhülését tekintve.